A beszűkült alagút okozza a tüneteket

Az alagút szindróma megnevezésben az alagút gyakorlatilag egy szűk anatómiai rés, amely csatornául szolgál az ereknek és idegeknek is. Ha ebben az alagútban, csatornában gyulladás alakul ki, amely vizenyővel jár, esetleg kötőszövet-felszaporodás lép fel, illetve folyamatos terhelésre szalagmegvastagodás jelentkezik, mindezek a csatorna átmérő csökkenését fogják eredményezni. Ebben a beszűkült alagútban aztán egyre inkább nyomás alá kerülnek az idegek, ami előbb-utóbb panaszokhoz vezet.
- Az alagút szindróma diagnosztizálásának egyik nehézsége éppen az, hogy az általa okozott panaszok sokszor általánosak – ismerteti Nagy doktornő. - Zsibbadás, fájdalom, súlyosabb esetben érzéskiesés, izomsorvadás utalhatnak a tünetegyüttesre. A tünetek kezdetben enyhék és csak bizonyos időpontokban, főként hajnalban és éjszaka jelentkeznek, vagy bizonyos mozdulatoknál -pl. kéztőalagútban jellemzően autóvezetés közben-ám idővel fokozódhatnak és állandósulhatnak. Többek között ezért is fontos a korai diagnosztizálás, mert minél korábbi szakaszban fedezik fel a betegséget, annál nagyobb az esély, hogy a panaszok visszafordíthatóak legyenek. Legtöbb esetben az alagút szindrómák ún. idiopathiásak, a panaszokat a rendszeresen végzett károsító mozdulatok vagy bizonyos foglakozások, amelyek erősen igénybe veszik a kart, a kezet, a csuklót okozzák, más egyéb betegség nem áll fenn. Más esetekben viszont bizonyos betegségek mint rizikófaktorok fennállnak. Ilyen lehet például az elhízás, a terhesség, a cukorbetegség, a myxoedema, a rheumatoid arthritis, a köszvény.

Az első feladat a kivizsgálás

Alagutak, vagyis anatómiai csatornák több testrésznél is vannak, de leggyakrabban a karokon a csuklóízületnél és a könyöknél alakul ki a kéztő- és könyökalagút szindróma. Mindenképpen ajánlott orvoshoz fordulni, ha kezdetben főként éjszaka, a tenyéri oldalon az ujjak, esetleg az alkar fájni kezd, az ujjak zsibbadni.
- A neurológiai vizsgálat nagyon fontos a további vizsgálatok sorrendjének eldöntésére, elsődleges a fizikális vizsgálat, a neurológiai státusz rögzítése. Az így megszülető eredmények alapján már el lehet indítani az eszközös kivizsgálást. Több eszközünk is van arra, hogy pontosan megállapítsuk, valóban alagút szindrómáról van-e szó, és ha igen, milyen mértékű az idegkárosodás, milyen magasságban van. A pontos okot csak idegultrahanggal lehet megállapítani, ez mutatja meg az alagútban lévő viszonyokat – hangsúlyozza dr. Nagy Ildikó, a Neurológiai Központ neurológusa, neurofiziológus. - Az ENG, vagyis az elektroneurográfia a környéki, vagyis perifériás idegek állapotát méri fel. Az eljárás során a bőrön keresztül elektromos árammal ingereljük az idegeket és a kapott válasz számítógépes elemzéséből születik az eredmény. Az EMG, vagyis az elektromiográfia ezzel szemben nem alkalmaz elektromos ingerlést, hanem az izomba helyezett vékony tűelektródák bevezetése után vizsgálja, hogyan működnek az izmok nyugalomban és akaratlagos mozgatás során. Gyakran mindkettő szükséges a diagnózis felállításához, a neurográfiát (ENG) követő miográfia (EMG) szükségességéről a vizsgálatot végző orvos dönt. Már csak ezért is szükséges mindenekelőtt a neurológiai vizsgálat.

Hogyan kezelhető az alagút szindróma?

Ha a neurológiai kivizsgálás eredményeként megszületik az alagút szindróma diagnózisa, ezzel már el lehet indulni a kezelés irányába. A kiváltó ok általában az alagútban képződő téraránytalanság, amely lehet gyulladás, de az ideg nyomása áll a háttérben. Enyhe esetekben a csukló rögzítése a legfontosabb, éjszakai csuklósín viseléssel. Szükséges az olyan mozdulatoknak és helyzeteknek a kerülése, amelyekben az ideg további nyomás alá kerül. Ilyen lehet például a könyöklés vagy behajlított csuklóval végzett tevékenység. Bizonyos segédeszközök is hasznosak lehetnek, például a kipárnázott egérpad. Alagút szindrómánál a szájon át szedett gyógyszerek általában nem hatásosak, kivéve, ha ízületi gyulladás is fennáll, de ez nem gyakori, főleg fájdalommal társuló esetekben ajánlott. A lokális szteroidok is csak átmeneti hatásúak, és hosszútávon a helyi mellékhatások miatt nem ajánlottak. A könyökalagútnál elsősorban a kímélet, a kar nyújtva tartása segíthet enyhébb esetekben, utána érdemes ideg ultrahangot végezni, és ha szükséges, végső megoldás a műtét, főként kéztő alagút szindrómánál.

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)