Neurológus? Pszichológus?

- A neuropszichológia határterületi tudomány, ami a pszichológia és számos más tudományterület határán helyezkedik el. Határos többek közt a neurológiával, a kognitív idegtudománnyal, a pszichiátriával. Ezekkel szorosan együtt is dolgozunk, egy csapat részeként – ismerteti Rieger Alíz, a Neurológiai Központ neuropszichológusa. - A neuropszichológus sokszor az szakorvosok keze alá dolgozik mind a diagnosztikában, mind a terápiában. A Neurológiai Központban például a neurológus küldi hozzám a pácienseket, általában jól körülírt klinikai kérdéssel. A neuropszichológus az agy és a pszichés működések kapcsolatával foglalkozik, elsősorban agysérült személyek vizsgálata és terápiája által. Az agysérülés lehet genetikai rendellenesség vagy perinatális sérülés eredménye. Az így kialakult atipikus fejlődés esetén a neuropszichológus együttműködik többek közt a gyógypedagógussal, pedagógiai szakszolgálatokkal. Agysérülés lehet szerzett is, például egy baleset vagy stroke kapcsán. Ekkor a szakmai együttműködés a neurológussal, rehabilitációs orvossal, gyógytornásszal és logopédussal a legszorosabb. Ugyancsak lehet szerepe a neuropszichológusnak az idősödéssel járó leépülés kezelésében is.

A diagnosztika és a terápia együtt jár

A diagnosztikának fontos eleme a kognitív funkciók, esetleg a sérülés helyének pontos meghatározása – ebben is segíthet a neuropszichológus, a képalkotó diagnosztikát kiegészítve különböző tesztekkel.
Emellett a neuropszichológusnak fontos feladata a funkcionális működés feltérképezése. Hogyan működik a beteg figyelme, koncentrációja, téri-vizuális észlelése vagy az emlékezete? Ha valaki például azzal a panasszal fordul orvoshoz, hogy emlékezetzavara van, nem mindegy, hogy ez annyit jelent, hogy néha széthagyja a szemüvegét, vagy komolyabb a probléma.
- Ami miatt nagyon szeretem a neuropszichológiát, hogy a diagnosztikus munka gyakorlatilag nem válik szét a terápiás munkától. Mert azáltal, hogy felmérjük az adott kognitív funkciókat, a páciens gyakorolja is azokat, új készségeket fejleszt ki, megtanulhatja hiányosságait kompenzálni. A folytonos interakcióban tehát nem csak vizsgálunk, de az eredmények alapján rögtön segítünk is abban, hogy a nehéz feladatokat hogyan lehetne másképp megoldani vagy könnyíteni a helyzetet. A neuropszichológusnál gyakoroltakat pedig később át lehet ültetni a mindennapok feladathelyzeteinek megoldásába – mondja Rieger Alíz.

A terápiában konkrét eredmények várhatók

Amíg klasszikusan a pszichológusnál elsősorban „beszélget” egy páciens, addig a neuropszichológusnál feladatokat végez, a papír-ceruza tesztektől a tárgyakkal végzendő és számítógépes feladatokig. De a szakember már magából a kommunikációs helyzetből is sok információt leszűr, például, hogy tud-e figyelni a páciens, megfelelően orientált-e, fel tudja-e venni a logikai szálat, stb.
- Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mennyi ideig tarthat egy vizsgálati folyamat – veti fel Rieger Alíz. – Azt fontos látni, hogy egy vizsgálat nem vizsgálat. Általában 3-5 neuropszichológiai konzultáció szükséges ahhoz, hogy átfogó képet kapjunk a páciens kognitív-pszichés működéséről úgy, hogy a közös munkából már ő maga is profitált, de ez természetesen mindig függ a nehézség jellegétől, súlyosságától és a beteg más sajátosságaitól. Azt mondanám tehát, hogy a komplex neuropszichológiai munka során nem ülésszámban gondolkozunk, hanem elérendő eredményekben. És bizony előfordulhat az is, hogy egy sérülés vagy trauma után nem a vizsgálaton, a feladatokon vagy a fejlesztésen lesz a hangsúly, hanem vissza-visszatérünk a pszichológia klasszikus módszeréhez, a „beszélgetéshez”.  Vagyis a diagnózistól a kezelésen át a feldolgozásig kísérhetünk egy beteget, ami mindenképpen nagy segítség lehet gyakorlati és pszichés oldalról egyaránt.

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)