A Meniére betegség tünetei

Testünkben három helyen mutatható ki zárt térben található folyadék, amely egészséges esetben arányosan termelődik és felszívódik – és ez a folyamat egyensúlyban van. Ha azonban megbomlik ez az egyensúly, háromféle állapot, betegség is kialakulhat: a vízfejűség (hydrocephalus), a zöldhályog és a Meniére betegség.
Ez utóbbi esetén a belső fület, egyensúlyozó szervet kitöltő folyadék (endolympha) gyűlik fel. Ennek a felgyülemlésnek számos oka lehet, mint például gyulladás, autoimmun betegség, trauma, de szerepe lehet a genetikai okoknak és a stressznek is.
- Főként a középkorúaknál alakulhat ki a Meniére betegség, amelynek közvetlen oka, hogy a labyrinth nevű szervben megnő a folyadék mennyisége. A betegség jellemző tünetei a forgó jellegű szédülés, az egyik oldalon jelentkező fülzúgás és a hallásromlás, de ezen három fő tünet sokszor nincs egyszerre jelen. A szédülésnek ugyanakkor részét képezheti a hányinger, hányás, erős szívdobogás, nystagmus (szemtekerezgés). Azért is nagyon kínzó ez a kórkép, mert rohamokban jelentkezik, és a tünetek megnehezítik a munkavégzést, gépjárművezetést, az akár tartóssá is váló hallásromlás pedig az emberekkel való kapcsolattartást. Sokaknál a pszichés teher olyan jelentős, hogy akár depressziót is eredményezhet.

A diagnózist nem mindig könnyű felállítani

Gács tanár úrtól tudható, hogy bár Magyarországon nincs olyan méretű MR, amivel kimutatható a felgyülemlett folyadék a belső fülben, a Meniére betegség diagnosztizálására természetesen van lehetőség. 
- A kivizsgálás során elsősorban a tünetek leírása adhat támpontot. Ugyanakkor mivel nem mindig van jelen minden tünet, a beteget vizsgáló orvosok gyakran nehezen jutnak el a Meniére diagnózisához. Sokáig úgy gondolták, hogy csak akkor diagnosztizálható ez a betegség, ha mindhárom tünet jelen van, holott ez nem így van. Más szédüléses kórképnél nem jellemző például, hogy a tüneteket megelőző másodpercekben a beteg gyakran megérzi a roham érkezését. Ez, illetve, hogy a kísérő fülzúgás és halláscsökkenés csak az egyik oldalon jelentkezik és általában a tünetek lezajlása után fokozatosan rendeződik, szintén segíti a diagnózis felállítását. Ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy az idők folyamán a fülzúgás és a fokozódó hallásromlás állandósulhat. Előfordulhat az is, hogy egy adott betegnek csak fülzúgása van. Ilyenkor a diagnózis aligha állítható fel, hiszen a fülzúgásnak számos oka lehet. A diagnózis akkor sem könnyű, ha csak halláscsökkenés van jelen, de nincs szédülés. " Bár az MR itt Magyarországon még nem segíti a diagnózist, de a szerencsésebb kutatók által kimutatott MR leletek tették számunkra is nyilvánvalóvá, hogy a Meniére betegség tüneteinek több variációja fordul elő, s ezért beszélhetünk ma spektrum betegségről –
ismerteti dr. Gács Gyula tanár úr, a Neurológiai Központ neurológusa.

A tünetek kezelhetők

Amint megszületik a Meniére betegség diagnózisa, több lehetőség is van a tünetek csökkentésére, a betegség maga ugyanis nem gyógyítható. A rohamok ritkíthatók olyan gyógyszerekkel, amelyek a labyrinth működését csökkentik, bizonyos szerek pedig az endolympha termelődését gátolják. Visszaszorítható a szédülés intenzitása is, bizonyos más gyógyszerekkel. Akut szerekkel lehet hatni a hányinger, hányás ellen is. Szteroidokkal lehet próbálkozni a heveny rohamok kezelésében, bár ez nem mindig hoz teljes sikert. Végső esetben a betegnél, aki már nem is hall az érintett fülére, de a rohamok még mindig jelentkeznek (bár ez nem jellemző), bizonyos gyógyszer helyi adagolásával a labyrinth működése véglegesen felfüggeszthető.
Ugyanakkor a beteg is sokat tehet önmagáért, például ajánlott kerülnie az alkohol, a koffein, a nikotin fogyasztást, és a víz visszatartás elkerülése érdekében a túlzott sózást. Ezen kívül mindenképpen hasznos valamilyen stresszkezelő módszer elsajátítása.

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)