Miért okozhat különféle tüneteket a perifériás neuropátia?

A perifériás neuropátiának 3 csoportját különböztethetjük meg az érintett ideg funkciója szerint: előfordulhat szenzoros (érző) idegi érintettség, motoros (mozgató) idegi érintettség és autonóm vagy vegetatív idegi érintettség. Emiatt az elkülönítés miatt a tünetek is három nagy irányban csoportosíthatók, ezek az alábbiak:

Szenzoros tünetek

A perifériás idegek a külvilágból származó információkat idegi jelekké alakítják és az agyba juttatják azokat. Az agy aztán feldolgozza ezeket, és olyan képekké, benyomásokká formálja, amelyek lehetővé teszik, hogy megfelelően érzékeljük a környezetünket.  A perifériás neuropátia azonban megzavarhatja az érzékszervi érzékelést és az aggyal való kommunikációt is. Ennek következményeként jöhetnek létre az alábbi tünetek:

• Bizsergés: ha az információkat szállító idegek működése nem tökéletes, egyfajta nehezen megfogható bizsergő érzést érezhetünk az érintett területeken.
• Zsibbadás, érzéskiesés: amikor az idegek nem tudnak szenzoros jelek küldeni vagy fogadni, az bizonyos érzetek elvesztését okozza. Az érzéskiesés úgy mutatkozhat meg, hogy például megfogunk egy hideg felületet és nem érezzük annak hidegségét vagy simaságát, esetleg mezítláb járva nem érezzük a felület hőmérsékletét. 
• Egyensúlyzavar és „ügyetlenség”: az idegek azt is lehetővé teszik, hogy az agy nyomon kövesse a kezek és a lábak helyzetét, még ha ennek nem is vagyunk tudatában. Ha azonban nem jut ilyen jel az agyba, az nagyon megzavarhatja az egyensúlyt és a koordinációt. Emiatt gyakori lehet az egyensúlyvesztés, különösen sötétben és a kéz használatakor mutatkozó ügyetlenség. 
• Fájdalom: a perifériás neuropátia miatt az idegek nem megfelelően érzékelhetik a fájdalomjeleket. Ha túl intenzíven érzékelik azokat, akkor hyperalgesiáról beszélünk, ha túl könnyen érkeznek fájdalomjelek, akkor allodyniáról. Neuropátiás fájdalomnak pedig azt nevezik, amikor idegek spontán generálnak fájdalomjeleket – ez a perifériás neuropátia legfeltűnőbb és legkínzóbb tünete. 

Motoros tünetek

Az agyból az izmokhoz irányuló parancsokat a perifériás idegrendszer érzékeli és feldolgozva azokat, lehetővé teszi a mozgást. Az izmoknak tehát nagy szükségük van erre az idegi kapcsolatra, hogy egészségesen, megfelelően működjenek. Amennyiben azonban zavar keletkezik a kapcsolatban, zavaró tünetek jelenhetnek meg:

• Izomgyengeség és mozgatási nehézség: az idegek funkciójának sérülése elgyengítheti az izmokat és nehézségeket okozhat elsősorban a lábujjak, kezek és a lábfej mozgatásában, a lábfej például leeshet. Ritkábban bár, de a combban, a karban és más izmokban is megjelenhet a panasz.
• Izomsorvadás: az idegi kapcsolat elvesztése az izmok méretének csökkenését is okozhatja, főként a lábakban, a lábszárakban, a kezekben, következményesen deformálódhatnak is ezek a testrészek.
• Kontrollálatlan izommozgások: az érintett izmok rángatózhatnak, akaratlanul is görcsökbe rándulhatnak.

Autonóm idegrendszeri tünetek

Az idegrendszerben számos autonóm folyamat zajlik, amelyeknek nem is vagyunk tudatában. Ilyen például az izzadás, az emésztés, a vérnyomás szabályozása, stb. Ha az autonóm jeleket továbbító idegrostok működése sérül, ezek a folyamatok is kárát látják és ilyen tünetek jelentkezhetnek:

• Vérnyomás változások: hirtelen kiugrások jelentkezhetnek a vérnyomásban és előfordulhat nagyon felgyorsuló pulzus, különösen felálláskor.
• Túl erős vagy nem elegendő izzadás: a test automatikusan szabályozza a belső hőmérsékletet az izzadás segítségével. Ha azonban ez a mechanizmus nem működik jól, akkor bőrszárazság és hámlás jelentkezhet, illetve a másik végletnél jelentős izzadás, főként evés után.
• Ürítési zavarok: a megzavart idegi működés miatt hasmenés és/vagy székrekedés jelentkezhet, illetve esetleg a hólyaghólyag kontrollja is zavart szenvedhet.
• Szexuális diszfunkció: mivel a szexuális aktushoz kapcsolódó folyamatok is az autonóm idegrendszer vezérlése alá tartoznak, ezen a téren is problémák mutatkozhatnak.
• További tünete: a perifériás neuropátia miatt előfordulhat a bőr elszíneződése, ödémák megjelenése, homályos látás, a pupillában látható változások.

A kezelés a diagnózistól függ

- A neurológiai vizsgálat első lépése annak megállapítása, hogy hol van a baj, mely testrész vagy testrészek az érintettek.  Az okot a tünetből kiindulva kell megkeresni, eldönteni, hogy a központi idegrendszer vagy a perifériás idegrendszer problémája, illetve károsodása okozza-e. A perifériás neuropátiát ugyanis sokféle betegség és állapot okozhatja, a fertőzésektől a cukorbetegségig – ismerteti dr. Para Szabolcs, a Neurológiai Központ neurológusa. - A diagnózishoz széles körű fizikális vizsgálatok, többek közt hő- és fájdalomérzet-vizsgálat, illetve akár képalkotó diagnosztikai vizsgálatok is szükségesek lehetnek. Maga a panasz akkor szüntethető meg, ha a hátterében meghúzódó alapbetegség gyógyítható. Például, ha a betegség hátterében pajzsmirigy-működési zavar áll, akkor segíthet annak kezelése, a cukorbetegségnél a vércukorszintet kell rendezni, míg a hiányállapotoknál megoldást jelenthet a hiányzó anyag pótlása. Magát a perifériás neuropátiát azonban tünetileg is lehet kezelni. Ennek egyik legfontosabb eszköze a torna, az izmok folyamatos erősítése. Az idegek ugyan regenerálódhatnak, de a neuropátia általában inkább csak karban tartható, a romlás lassítható vagy megállítható, tüneti kezelésre általában a későbbiekben is szükség van.

Forrás: Neurológiai Központ (www.neurologiaikozpont.hu)